A sötétség ördöge... a vadember... a fekete démon. Ilyen és ezekhez hasonló jelzőkkel illették az emberek. Pedig még csak nem is ismerték. Mert, ha igazán ismerték volna, rájöttek volna, hogy ez mind csak hazugság. Ez mind csak álca. Rájöttek volna, hogy a durva.. lázadó.. elutasító srác mögött egy megkeseredett, összetört lélek lakozik. Egy elkeseredett srác aki már megélte a poklok poklát. Aki vért izzadva küzdött azért, hogy eljuthasson oda, ahol most van. Aki fájdalmat nem ismerve haladt előre a tömegben.
Damian Tenner mindössze még csak 8 éves volt, amikor a békésnek hitt élete fenekestül felfordulva egy soha véget nem érő rémálommá vált. Számtalan sebhely és heg ékeskedve testén bizonyítja milyen kemény élete is volt. Neki nem adatott meg az ami másoknak igen. Nem volt szerető családja... nem voltak barátai.. rengetegen elítélték stílusa és egyénisége miatt. Soha senki nem az alapján ítélkezett róla ami a lelkében lakozott. Soha. Mindig a külseje alapján ítélték el. Pedig elég volt csak a szemeibe nézni. Ott rejlik minden fájdalma.. minden elhullajtott könnycseppje... keserűsége. Bár igaz ez nem sok mindenkinek.. talán senkinek sem adatott meg.. hiszen senkit nem engedett közel magához. Durván elutasította a társait. De mégis.. aki igazán ismerte az jól tudta, milyen szörnyűségeken kellett keresztül mennie.
Miután betöltötte 20. életévét nem maradt más esélye. Az előkelő, jól képzett iskolák és a megfizethető munka helyett a festészetet és a zenét választotta. Egy olyan főiskolára iratkozott be, ahol mindezeket jól elsajátíthatta.
Tanulva korábbi csalódásaiból senkivel nem alakított ki szoros kapcsolatot. Mindenki csak a magányos démonként ismerte aki félelmet nem ismerve kiállt személyisége és akarata mellett. Egyedül akart lenni. Magányosan sodródni a tömeggel. Nem számított neki semmi és senki.
Ám amikor már beletörődött volna nyomorúságos életébe jött valaki, aki mindent megváltoztatott körülötte. Aki talán segíthet rajta. Kihúzhatja a mélység és a halál torkából. Azonban ahhoz, hogy ez sikerülhessen .. neki is változnia kell...
~~~
Ez a nap is ugyanolyannak indult Damian számára mint a többi. Lassan, mit sem törődve a megvető diákokkal.. a durva beszólásokkal.. mindezeket elengedve maga mellett haladt végig a főiskola folyosóján. Már jól megszokta ezt a légkört. A sok undorító, aljas féreg... a felsőbbrendűnek képzelt gazdagok... Egyikőjük sem érdekelte. Had főljenek a saját levükben. Úgy se lesz sokáig ekkora a pofájuk. Az élet hamarosan őket is megtanítja a dolgok keményebbik részére. Arra, hogy hogyan éljék túl magányosan.. magukra utalva a mindennapokat. Akkor majd ők is megtudják mi az hogy alázat.. kényszer.. beletörődés.. gyűlölet .. utálat... Akkor majd ők is megismerik ezt az életet.
Festővászonnal a kezében haladt el a diákok között. Már majdnem beért az előadó terem bejárati ajtajához, amikor pár srác vihogó, gúnyos hangját meghallva megtorpant.
- Anorex! Anorex! - ugrált körbe-körbe pár idióta srác
Damian nem is foglalkozott vele...hiszen már jól megszokta, hogy anorexiásnak gúnyolták. Még ha nem is volt az, de sovány alkata miatt számos diák gúnyt űzött belőle. Mélyet sóhajtva, tovább indult hát.
- Mi van kicsi lány? Anyuci nem szokott etetni? - hallotta meg újra a srácok hangját.
És ez most más volt. Valami furcsa volt. Ez most nem neki szólt. Meglepve megfordult hát amikor is végre megpillantotta a körbe-körbe ugráló diákokat. De volt ott még valami .. vagy inkább valaki.. Egy ismeretlen lány... Vörös haja alig ért a válláig. Arca talán még a falnál is fehérebb volt. És ahogy a fiú is mondta, valóban rettenetesen sovány volt. Szekrényébe pakolva tudomást se vett a gúnyolódókról. Élettelen mozdulatokkal becsukta a szekrény ajtaját, vállára akasztva táskáját elsétált a diákoktól.
- Most hova mész? Ne menj már el.. tök jót dumáltunk! - kiáltotta az egyik nagyképű seggfej, majd a csoport tagjai hangos kacagásba kezdve elhagyták a folyosót.
A vörös hajú lány pedig sietős léptekkel, alig néhány centire elhaladva Damian mellett eltűnt a tömegben. Még csak észre se vette a fiút. Rá se pillantott, Damian mégis alaposan megfigyelte arcvonásait. Szomorúnak látszott... és a fiú pontosan tudta mit érezhet a lány. Pontosan tudta, hogy azért nem vett tudomást a diákok megvetéséről, mert valami más .. valami sokkal fájdalmasabb dolog nyomja a lelkét. Valami ami még a közröhejjé tételnél is sokkal fájdalmasabb...
Értetlenül állva a folyosó végén próbálta megfejteni a látottakat. Ki ez a lány? Mióta van itt? És miért érzi úgy, hogy ez a lány más mint a többiek.. hogy talán Ő is a poklok poklát megjárva éli meg a mindennapjait..
Gondolatmenetéből végül a csöngő hangos zúgása rázta fel. A folyosón a tömeg lassan oszlani kezdett. Mindenki elindult az órákra, így hát Damian is kénytelen volt belépni az előadó terembe...
~~~
Az órák után Damian felszabadultan lépett ki a főiskola kapuján, ami egyenesen az utcára nyílt. Sok diák még megállt a kaputól nem messze elszívni a stresszoldó cigarettájukat. Néhányan kis csoportot alkotva, nevetgélve kibeszélték a napi pletyka termést. Szánalmasak... Azt hiszi ez a sok paraszt, hogy ha felsőbbrendűként viselkednek, többre viszik az életben? .. Undorító és nevetséges dolognak tartotta ezt. Így hát továbbra is mit sem törődve a tömeggel elindult a lépcső felé, hogy végre " haza " mehessen. Kapucniját a fejére húzva gondosan elrendezte hosszú fekete tincseit.
Ám ahogy lelépett az utolsó lépcsőfokról, ismét megpillantotta azt az ismeretlen vörös hajú lányt. A szekrényes jelenet után a szünetekben még párszor látta, ahogy egyedül sétál a folyosón, de nem tulajdonított neki túl nagy figyelmet.
Azonban a lány most nem volt egyedül. Táskáját a vállán cipelve sietett az utca túloldalára érni, de az a néhány srác aki korábban kigúnyolta, most is a nyomában volt.
- Héé kislány! Hova sietsz annyira? - kiáltott utána az egyikőjük és egy röpke mozdulattal megragadta a lány csuklóját
- Szálljatok már le rólam! - mondta kétségbeesetten a lány
- Nemár anorex! Csak szórakozunk egy kicsit.. ne izgulj tö jó lesz - nevetett a srác és közben egyre közelebb és közelebb ráncigálta magához a lányt
Damian keze ökölbe szorult. Hogy lehet valaki ennyire aljas? És a többiek? Lelkiismeret furdalás nélkül hagyják, hogy elbánjanak egy védtelen lánnyal. Undorító.. Hirtelen késztetést érzett a bosszúra. Valamit tennie kell. Nem hagyhatja, hogy ezt tegyék a lánnyal. Dühödt léptekkel futásnak eredt .. egyenesen a lány csuklóját szorító srác felé...
~~~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése